Két népszerű szólista, neves karmester, izgalmas műsor-összeállítás, plusz egy magyarországi bemutató. Rövidebben: esemény. # SzJ, 2015-05-03
Concerto Budapest
Bogányi Gergely – zongora
Boldoczki Gábor – trombita
Vez.: Medveczky Ádám
BACH: C-dúr szvit
SOSZTAKOVICS: 1. zongoraverseny
FAZIL SAY: Trombitaverseny
SOSZTAKOVICS: IX: szimfónia
*
Hogy miképp került Bach ennek a műsornak az elejére, arra talán senki sem jött rá, de ez aligha jelentett zavaró tényezőt. Megszokhattuk, hogy a műsor-összeállításkor a Concerto Budapest gyakorta tér el a nagykönyvtől, emellett bátran nyúl olyan művekhez, amelyeket nem feltétlenül játszottak a muzsikusok a konziban, így változtatja nosztalgikus-muzeális ceremóniából izgalmas eseménnyé a hangversenyeit.
Szóval: Bach. És Sosztakovics. No meg – megint csak a zenekarra jellemző attitűdként – egy kortárs darab, Fazil Say Trombitaversenyének magyarországi ősbemutatója. Végül ismét Sosztakovics.
Plusz Bogányi, az ő kvalitásaival és rajongótáborával.
Plusz Boldoczki, lásd mint előbb.
Plusz Medveczky, nem ragozom.
Körülbelül a Bach-szvit felénél lett jó a vétel, tisztult ki az adás, vált szét szólamokká a vonós massza, ott érte el a zenekar a repülési magasságot. Az est hátralevő részében meg is maradtak ugyanazon a szinten, hűen, pontosan követték Medveczky Ádám minden instrukcióját. Ideális tempók, pontos belépések, árnyalt dinamika és formálás jellemezte az egész koncertet.
Ahogy a műsor-összeállítás rébuszként szolgálhatott, úgy okozhatott első pillantásra meglepetést az is, hogy Sosztakovics 1. zongoraversenyének szólistájaként az amúgy méltán népszerű, ám elsősorban a romantikus zongorairodalomban jeleskedő Bogányi Gergely lett meghirdetve. De ha az interpretációt hallgatva bárkinek is – akár prekoncepcióban gyökerezve, akár a helyszíni impressziók alapján – hiányérzete támadt, az semmiképp sem a stiláris megvalósításra vonatkozhatott.
Az eredetileg trombitaversenynek szánt darab végleges formája sok mindent megőrzött a kezdeti koncepcióból, egyebek mellett azt, hogy a trombitának szólószerep jut, ha nem is annyi, mint a zongorának. Boldoczki Gábor perfekt módon teljesítette a követelményeket, példásan, precízen illeszkedett szólistapartneréhez és a zenekarhoz.
Fazil Say Trombitaversenyében aztán már frontemberként brillírozhatott, annál is inkább, mert a török zeneszerző kifejezetten neki komponálta ezt a művet. 2010-ben volt a premier, Németországban, azóta Törökországban és Csehországban is bemutatták, mire hozzánk érkezett. Magával ragadó zene, perkusszív kísérettel ötvözött melankolikus motívumok. Lüktető első tétel, a másodikat Tokió éjszakai fényei ihlették (amiket a szerző a jetleg okozta álmatlansága miatt bámult), török népdalra épülő búsongó muzsika a harmadik szakasz. Kurtán-furcsán ér véget a mű, Boldoczki szinte azonnal testbeszéddel jelezte is, hogy nem hatásszünet van, hanem megérkeztünk. Kicsivel több időt hagyhatott volna, mert nagyon el lehet révedni ebben a zenében, s nem jelzi tradicionális lezáró frázis, hogy mikor tapsolhat a nagyérdemű. Ha minden igaz, előbb-utóbb lemezen is meghallgatható lesz, ami jó, mert könnyen befogadható (ha katarzist esetleg nem is okozó, de mindenképpen sajátos hangulatba hozó) kortárs alkotásról van szó, magyar szólistával, a többit meg majd eldönti az utókor.
Mintha az este minden virtuozitása, együttjátéka, brillírozása egy irányba mutatott volna: Sosztakovics IX. szimfóniája felé. Keletkezésekor életveszélyesen provokatívnak számított ez az opusz, mára kanonizált, népszerű darab lett, ami a történelmi ismeretek nélkül is megállja a helyét a hangversenytermekben. Lendületes, csillogó muzsika, ami tökéletesen alkalmasnak bizonyult arra is, hogy az együttes, immár kilépve a kísérő szerepkörből, megvillantsa képességeit. Határozott elképzelések az irányítási és értő megvalósítás az előadói oldalon, optimális arányok, remeklő rezek, tempós interpretáció, tökéletes záró szám.
A koncert után Boldoczki Gábor elutazott Saarbrückenbe, hogy bemutassa Penderecki trombitaversenyét, a Concerto Budapest elrepült Japánba egy nyolcállomásos turnéra (poggyászukban egyebek mellett Második Bécsiek, Bach, Dukay Barnabás), Bogányi Gergely a frissen konstruált zongoráján játszik hamarosan Beethovent, Medveczky Ádám is Beethovent vezényel nemsokára. Mi meg folytatunk mindent ott, ahol abbahagytuk, és várjuk, hogy egyszer majd megint egy színpadon láthassuk ezt a formációt.
# SzJ, 2015-05-03
