Bár a Félúton a Fórum felé nem a legkomplexebb Sondheim-darab, mégsem könnyű (jól) színpadra vinni. A Thália Színház friss bemutatójának közreműködői azonban nagyrészt teljesítik a követelményeket. #  Szilgyo, 2015-06-16

STEPHEN SONDHEIM:
Félúton a Fórum felé

Thália Színház

*

A Félúton a Fórum felé nagy műgonddal összerakott, tipikus Broadway-sikerdarab, mégsem tőrőlmetszett Sondheim-musical: a Plautus-komédiákat egybegyúró darabnak már a témaválasztása is elüt a mélyebb értelmű Sondheim-opuszokétól, emellett a zene és a szöveg is sokkal kevésbé szervesen integrálódik benne, mint a szerző későbbi műveiben. Persze ennek ellenére cseppet sem könnyű (jól) színpadra vinni, hiszen tökéletes koncentrációjú, humorra fogékony szereplőgárda szükséges hozzá, s a színészeknek ráadásul még énekelni is tudniuk kell.

A Thália Színház friss bemutatójának közreműködői örömteli módon nagyobb részt teljesítik is a fenti követelményeket. Réthly Attila lendületes rendezésében szinte üresjárat nélkül bonyolódik a jobbára félreértéseken alapuló cselekmény. A színészi játék majdhogynem makulátlan. A felszabadításáért ácsingózó rabszolga, Servulus (abszolút fő)szerepében ellenállhatatlanul komédiázó Vida Péter igazi motorja az előadásnak, aki már sokadszor bizonyítja, hogy a vígjátéki műfajt ma kevesen űzik nála jobban kis hazánkban.

Hasonló erényeket csillogtat a jólesően visszafogott, ámde a játékban nagy kedvvel részt vevő Szombathy Gyula (Senex) és Molnár Piroska (Domina) is. Sokkal kevésbé papírforma, ám annál nagyszerűbb, hogy remekbe szabott kabinetalakítást kapunk a Hysteriumot alakító, fiatal Domokos Zsolttól. A kisebb szerepekben kiemelendő a kéjenc lánykereskedőt alakító Pindroch Csaba, a hetvenkedő katona jelmezébe bújó Szabó Győző, és a gyermekeit kétségbeesetten kutató agg Erronius szerepében fellépő Tamási Zoltán is.

A zenei megvalósítás mindent egybevetve némiképp elmarad az optimálistól: ehhez a darabhoz nincs szükség nagy hangokra, azonban az átlagos zenei színvonalú premieren Sondheim dallamait egynémely esetben csak a kottahűség feláldozásával sikerült kifejezően tolmácsolni. Mindez azonban még akár változhat is, annál is inkább, mert a zenei irányításra (Silló István) már most sem lehet különösebb panaszunk.

Kocsis Tamás szükségből is erényt kovácsoló koreográfiái mellett mindenképpen szót kell ejteni Hamvai Kornél parádés nyelvi megoldásokban tobzódó fordításáról is, amely szintén nagyban hozzájárulhat az előadás jövőbeli sikeréhez. Persze nézők nélkül nem könnyű, de még nem késő elkezdeni egymást taposni a jegyekért. Az alkotók feltétlenül rászolgálnának erre.

#  Szilgyo, 2015-06-16