Rued Langgaard szimfóniái (12–16.) és 5 rövid műve # Waczak, 2019-06-10
Rued Langgaard szimfóniái (12–16.) és 5 rövid műve
12. szimfónia (Hélsingeborg), 1946; 7’06”
13. szimfónia (Hit a csodákban), 1946-47; 27’40”
14. szimfónia (A reggel), 1947-48/1951; 28’55”
15. szimfónia (Tengeri vihar) 1937/49; 17’40”
16. szimfónia (Napsugárzás), 1950-51; 21’52”
Drapa (Requiem, Edward Grieg halálára), 1907/1909-13; 5’27”
Sphinx, 1909-10/1913; 6’43”
Hvidbjerg-Drapa, 1948; 3’06”
Dán Rádió, 1948; 1’18”
Res absùrda!?, 1948; 5’35”
Danish National Symphony Orchestra / Thomas Dausgaard
A felvételek 1998 és 2008 között készültek
Dacapo, 7 CD (a 6. és 7. SACD)
#
A 12. szimfónia az előzőhöz hasonlóan rendkívül rövid, azonban semmi különlegességet nem tartalmaz, rövid romantikus témák izgalommentesen összefűzött sorozata – még az utolsó szakasz megjelölése („Amok! En komponist eksploderer”) is csalódást okoz: se ámokfutás, se felkiáltójel, se robbanás…
A közel félórás, egytételes 13. szimfónia hamisítatlan romantikus nagyzenekari alkotás (olykor még az orgona is megszólal). Ugyanazzal jellemezhető, mint a 9. szimfónia: bármelyik jól képzett romantikus szerző megírhatta volna. Más kérdés, hogy mi szükség volt ilyen „újdonságra” 1946-ban…
A 14. szimfónia héttételes, alcíme szerint szvit kórusra és zenekarra. Valóban a hét tétel nem igazán kapcsolódik egymáshoz (előadási idejük egy és hét perc között változik), az egyes tételek alcímeit aligha lehet józanul értelmezni (csak példaként: Radio-Caruso and forced energy), a kórus pedig mindössze három tételben szólal meg, hosszabb-rövidebb ideig. Mégis, ebben a nem túl nagy gondossággal felépített romantikus szvitben van néhány olyan megejtően szép részlet, amelyért feltétlenül érdemes a művet meghallgatni.
És elérkeztünk a végéhez: a két utolsó szimfónia Langgaard sikerekben nem túlzottan gazdag életpályának (operáját és legtöbb szimfóniáját életében be sem mutatták) szomorú lezárása. Úgy érzem, a 15. – amelynek utolsó tételében bariton szóló (Johan Reuter) és férfikar is megszólal – első tétele az egész ciklus egyik legőszintébb, legszemélyesebb vallomása, már-már Mahler Kilencedikjének a mélységeit közelíti.
Az öt rövid darab (gondolom, többé-kevésbé véletlenszerűen válogatva Langgaard jóval több mint 400 művéből) között egyaránt találunk nagyon koraiakat és az élete végéről származókat. Szép gyászzene a Grieg halálára írt Drapa (a szerző a komponálás kezdetekor 14 éves volt, s a revideált változat befejezésekor is alig 20), semmitmondó az alig több mint egyperces nagyzenekari Radio Denmark fanfár. A Res Absùrda!? című, kórusra és zenekarra írt műben a kórus bő öt percen át ismételgeti a címadó „szöveget”, miközben a zenekari kíséret sem sokat változik. Hát, abszurdnak valóban abszurd…
#
Az SACD lemezek technikailag ragyogóak, a hangzáskép kiváló, Thomas Dausgaard és zenekara kifogástalanul kalauzol végig bennünket egy különös életművön.
Kevesebb jót mondhatunk a kisérőfüzetről, a néhány oldalas szöveg még arra sem elegendő, hogy az egyes szimfóniákról külön-külön szóljon néhány szót (az öt rövid darabról egy sort sem olvashatunk). A felvételek 10 éven át készültek (1998–2008), de hogy melyik mű mikor került sorra, szintén rejtve marad.
# Waczak, 2019-06-10
