Kultifilter

Kultifilter

Dupla élvezet (A Pierrot Lunaire Salzburgból)

2019. október 09. - tifil

zf_2018_001.jpgA Schönberg-mű előadásának felvétele minden igényt kielégít, és a hozzá mellékelt dokumentumfilm egészéről is csak a legjobbakat tudom írni.  # Waczak, 2018-08-18

Mi kell ahhoz, hogy egy zenei felvétel sikeres legyen? A válasz egyszerű: kell egy jelentős zenemű, egy sor kiváló előadó és jó rögzítési körülmények (jó technika és jó hangmérnök). A jelen esetben mindez adott volt: Schönberg alkotása „korszakos remekmű”, Barbara Sukowa nagyszerűen oldja meg a Schönberg által megkívánt énekbeszéd követelményeit (és egészen elképesztő produkcióként kotta nélkül adja elő a szövegében és zeneileg is meglehetősen bonyolult szólamát), Mitsuko Uchida mindent tud, amit a műről tudni lehet és kell, és a többi zenész is hangszerének avatott megszólaltatója. A felvétel a 2011-es Salzburgi Ünnepi Játékokon készült, így megőrizte az élő előadás varázsát, ugyanakkor a hangzás tisztasága, plaszticitása semmiben nem marad el a stúdiófelvételeknél elvárhatótól.

Az eddigiek persze „csak” egy CD dicséretére szolgálnának, és mindig elég nehéz feladat megindokolni, hogy egy nem szcenírozott előadás esetében milyen többletet nyújthat a látvány. Számos olyan koncertfelvételt ismerek (leginkább tv-csatornákról), ahol a túl közeli képek (a zenészek homlokán legördülő izzadtságcseppek, a karmesterek furcsa fintorai), a túl gyakori, ideges képváltások nem javítják, hanem inkább rontják az összhatást. Ez esetben nincs semmi ilyen rossz érzésem, sőt, Sukowa sehol sem eltúlzott, finom gesztusai közelebb vittek a megértéshez (és milyen ragyogó ötlet, hogy a Der Kranke Mond fuvola–énekbeszéd duettjében a középről közvetlenül a fuvolás mellé lép, kettejük hangja szinte egybeforr!), és a hangszeres zenészek játékát is élmény nézni. A megvilágítás, a képek váltása, minden ideálisnak mondható.

Ennek a felvételnek a meghallgatása/megnézése igazi élmény.

A második nagy élményt a DVD-n található dokumentumfilm jelenti. A filmnek a Stravinsky értékelésén alapuló „Solar Plexus of Modernism” címet adták, bár ezt a megoldást érheti némi bírálat, hiszen Stravinsky méltatása szerint a Pierrot Lunaire „the solar plexus as well as the mind of early twentieth century music”, azaz ő az akarattól független, vegetatív idegfonal mellet az elmére, az észre is utalt. És ezzel véget is ér a kritika, a dokumentumfilm egészéről csak a legjobbakat tudom írni.

Az 52 perces filmben röviden megszólal Schönberg két gyermeke (főként lányától, Luigi Nono özvegyétől, Nuria Schoenbergtől hallunk sok érdekességet) és Christian Meyer, a bécsi Schönberg Központ vezetője is, de a legfontosabbak a salzburgi koncert előadóinak – zenei részletekkel illusztrált – kommentárjai. Különösen nagy élményt jelentenek Uchida értő szavai, lényegre törő magyarázatai. Egy-egy gesztusa, kezének hihetetlenül kifejező mozdulata olykor többet elmond, mint sok száraz értekezés. Minden szavából sugárzik a mű iránti elkötelezettsége. De rajongása nem akadályozza meg abban, hogy akár olyan, kissé gonoszkodó megjegyzést is tegyen, miszerint az új zenei nyelv megalkotásához Schönbergben volt meg a kellő „ambíció és arrogancia”.

A mű keletkezésére, jellegére, fontosságára utaló részek mellet hosszasan elemzi például, hogy miért döntöttek a karmester nélküli előadás mellett (a jelen sorok írója is eddig mindig karmester vezényletével hallotta a művet, és a Wikipedia „notable recordings” listáján is valamennyi Pierrot Lunaire-felvételnél ott találjuk a karmester nevét). Érvelésének a lényege egyszerű – és meggyőzően hangzik: így a zenészek nem az egyetlen irányító, a karmester utasításait követik, hanem mindenki figyel mindenkire, vagyis megvalósul az az előadók közti közvetlen kapcsolat, ami a kamarazenélés lényege. Szemmel láthatóan nagy élvezettel meséli el, hogy Pierre Bouleznek (aki oly sokszor vezényelte a művet) is elmondta, hogy karmester nélküli előadásra készülnek, s Boulez kapásból rávágta, hogy „úgy jobb”…

Hosszan lehetne még idézni a sok-sok értékes információt, ami elhangzik a filmben, de nagyon remélem, hogy a Pierrot Lunaire-t értékelő, szerető zenebarátok beszerzik ezt a DVD-t, és – hozzám hasonlóan – ezúttal a „bónusz filmet” is sokszor, és nagy élvezettel nézik meg.

#

SCHÖNBERG: Pierrot Lunaire
     Barbara Sukowa – énekbeszéd
     Mitsuko Uchida – zongora
     Marina Piccinini – fuvola
     Anthony McGill – klarinét
     Mark Steinberg – hegedű, mélyhegedű
     Clemens Hagen – cselló
„Solar Plexus of Modernism”

BelAir DVD
(A 2011-es Salzburgi Ünnepi Játékokon elhangzott koncert felvétele, valamint a műről és az előadásról szóló dokumentumfilm. Producerek: Matthias Leutzendorff és Christian Meyer.)

#  Waczak, 2018-08-18

A bejegyzés trackback címe:

https://kultifilter.blog.hu/api/trackback/id/tr6715214444

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása