A Schönberg-mű előadásának felvétele minden igényt kielégít, és a hozzá mellékelt dokumentumfilm egészéről is csak a legjobbakat tudom írni. # Waczak, 2018-08-18
Mi kell ahhoz, hogy egy zenei felvétel sikeres legyen? A válasz egyszerű: kell egy jelentős zenemű, egy sor kiváló előadó és jó rögzítési körülmények (jó technika és jó hangmérnök). A jelen esetben mindez adott volt: Schönberg alkotása „korszakos remekmű”, Barbara Sukowa nagyszerűen oldja meg a Schönberg által megkívánt énekbeszéd követelményeit (és egészen elképesztő produkcióként kotta nélkül adja elő a szövegében és zeneileg is meglehetősen bonyolult szólamát), Mitsuko Uchida mindent tud, amit a műről tudni lehet és kell, és a többi zenész is hangszerének avatott megszólaltatója. A felvétel a 2011-es Salzburgi Ünnepi Játékokon készült, így megőrizte az élő előadás varázsát, ugyanakkor a hangzás tisztasága, plaszticitása semmiben nem marad el a stúdiófelvételeknél elvárhatótól.
Az eddigiek persze „csak” egy CD dicséretére szolgálnának, és mindig elég nehéz feladat megindokolni, hogy egy nem szcenírozott előadás esetében milyen többletet nyújthat a látvány. Számos olyan koncertfelvételt ismerek (leginkább tv-csatornákról), ahol a túl közeli képek (a zenészek homlokán legördülő izzadtságcseppek, a karmesterek furcsa fintorai), a túl gyakori, ideges képváltások nem javítják, hanem inkább rontják az összhatást. Ez esetben nincs semmi ilyen rossz érzésem, sőt, Sukowa sehol sem eltúlzott, finom gesztusai közelebb vittek a megértéshez (és milyen ragyogó ötlet, hogy a Der Kranke Mond fuvola–énekbeszéd duettjében a középről közvetlenül a fuvolás mellé lép, kettejük hangja szinte egybeforr!), és a hangszeres zenészek játékát is élmény nézni. A megvilágítás, a képek váltása, minden ideálisnak mondható.
Ennek a felvételnek a meghallgatása/megnézése igazi élmény.
A második nagy élményt a DVD-n található dokumentumfilm jelenti. A filmnek a Stravinsky értékelésén alapuló „Solar Plexus of Modernism” címet adták, bár ezt a megoldást érheti némi bírálat, hiszen Stravinsky méltatása szerint a Pierrot Lunaire „the solar plexus as well as the mind of early twentieth century music”, azaz ő az akarattól független, vegetatív idegfonal mellet az elmére, az észre is utalt. És ezzel véget is ér a kritika, a dokumentumfilm egészéről csak a legjobbakat tudom írni.
Az 52 perces filmben röviden megszólal Schönberg két gyermeke (főként lányától, Luigi Nono özvegyétől, Nuria Schoenbergtől hallunk sok érdekességet) és Christian Meyer, a bécsi Schönberg Központ vezetője is, de a legfontosabbak a salzburgi koncert előadóinak – zenei részletekkel illusztrált – kommentárjai. Különösen nagy élményt jelentenek Uchida értő szavai, lényegre törő magyarázatai. Egy-egy gesztusa, kezének hihetetlenül kifejező mozdulata olykor többet elmond, mint sok száraz értekezés. Minden szavából sugárzik a mű iránti elkötelezettsége. De rajongása nem akadályozza meg abban, hogy akár olyan, kissé gonoszkodó megjegyzést is tegyen, miszerint az új zenei nyelv megalkotásához Schönbergben volt meg a kellő „ambíció és arrogancia”.
A mű keletkezésére, jellegére, fontosságára utaló részek mellet hosszasan elemzi például, hogy miért döntöttek a karmester nélküli előadás mellett (a jelen sorok írója is eddig mindig karmester vezényletével hallotta a művet, és a Wikipedia „notable recordings” listáján is valamennyi Pierrot Lunaire-felvételnél ott találjuk a karmester nevét). Érvelésének a lényege egyszerű – és meggyőzően hangzik: így a zenészek nem az egyetlen irányító, a karmester utasításait követik, hanem mindenki figyel mindenkire, vagyis megvalósul az az előadók közti közvetlen kapcsolat, ami a kamarazenélés lényege. Szemmel láthatóan nagy élvezettel meséli el, hogy Pierre Bouleznek (aki oly sokszor vezényelte a művet) is elmondta, hogy karmester nélküli előadásra készülnek, s Boulez kapásból rávágta, hogy „úgy jobb”…
Hosszan lehetne még idézni a sok-sok értékes információt, ami elhangzik a filmben, de nagyon remélem, hogy a Pierrot Lunaire-t értékelő, szerető zenebarátok beszerzik ezt a DVD-t, és – hozzám hasonlóan – ezúttal a „bónusz filmet” is sokszor, és nagy élvezettel nézik meg.
#
SCHÖNBERG: Pierrot Lunaire
Barbara Sukowa – énekbeszéd
Mitsuko Uchida – zongora
Marina Piccinini – fuvola
Anthony McGill – klarinét
Mark Steinberg – hegedű, mélyhegedű
Clemens Hagen – cselló
„Solar Plexus of Modernism”
BelAir DVD
(A 2011-es Salzburgi Ünnepi Játékokon elhangzott koncert felvétele, valamint a műről és az előadásról szóló dokumentumfilm. Producerek: Matthias Leutzendorff és Christian Meyer.)
# Waczak, 2018-08-18