Pár szó a tiről és a fáról, a miről és a máról, a mutogatós Kárki bácsiról meg a pentatóniáról.  #  -krl-, 2013-10-19

Jön haza a gyerek:
Szórakoztató volt az énekóra, a Kárki bácsi viccelődve tanított.
Igen? Mit vettetek?
A szolmizációt.
És hogyan viccelődött vele?
Hát, tudod, van az a dó, ré, mi, fá, szó, lá, ti dó.
Igen?
Na, azt szöveggel énekelte, hogy könnyebben megtanuljuk.
És milyen szöveggel?
Hát úgy, hogy
     dó, ré, mi, fá, szó, lá, ti dó,
     szalonnát eszik a zsidó.
     Fene egye meg a belét,
     mert nem adta nekem felét.
Ezzel viccelt a Kárki bácsi?
Igen. De volt más is.
Micsoda?
Vannak a jelek, tudod, amikor mutatni kell. És tanultuk a pentatont, amiből hiányzik a fá.

Na, hát azt úgy csinálta, hogy mozgatta közben a kezét, és mutogatott a lába közé. Aztán amikor van másik hiányzó a ti,

azt meg középső ujjal fölfelé mutatta, hogy viccesebb legyen. Tudod, ahogy bemutatni szoktak.
Most viccelsz.
Nem, tényleg ez volt.
...
Ennyi vicc után meg sem lepődhetünk a slusszpoénon:
a Kárki bácsi tartja az erkölcsórákat is.

#  -krl-, 2013-10-19