Gyerekkönyvet írni hálás, de nehéz dolog, levélregényt papírra vetni szintúgy. A kettőt együtt jól csinálni pedig szinte lehetetlenség.  #  Szilgyo, 2014-01-17

Gyerekkönyvet írni hálás, de nehéz dolog, levélregényt papírra vetni szintúgy. A kettőt együtt jól csinálni pedig szinte lehetetlenség. Nem elsősorban azért, mert a mai fiataloknak nagyjából-egészében fogalmuk sincs a levelekről és a levélírás mikéntjéről, kommunikációs receptoraik kizárólag a chat-sms-email stb. vidékén fogják a jeleket, sokkal inkább annak okán, hogy a gyerekkönyv, mint műfaj, nehezen összeegyeztethető a sokszor dagályosabb, körülményesebb levélírói nyelvezettel. Berg Judit (és a Pozsonyi Pagony) azonban – cseppet sem elítélendő módon – mindig is szerette próbára tenni az ifjú olvasók és szüleik tűrőképességét, így a Rumini-sorozat legújabb darabját négy hagyományos regény, egy napló valamint egy dráma után ezúttal levelekbe szedve tárja a nagyközönség elé.

Azok számára, akik csupán most ismerkednének meg Egérország legbátrabb matrózaival, következzék némi gyorstalpaló: Rumini és elválaszthatatlan barátja, Balikó a Szélkirálynő nevű vitorlás hajó fedélzetén teljesítenek szolgálatot. Nem vetik meg az agyafúrt csínytevéseket és nem rettenti őket a veszély, éppen ezért képtelenebbnél képtelenebb kalandokba keverednek. A korábbi kötetek során összemérték már az erejüket kalózokkal, a Ragacs-tenger sárkányával, vérszívó denevérekkel és óriáspillangókkal, valamint szert tettek egy láthatatlanná tevő kalapra és más egyéb varázstárgyakra is.

A legújabb könyvben a Fényvizekre hajóznak, ahol egy igen furcsa népet kell megszabadítaniuk az elnyomás alól, mindeközben hazájukra szörnyű veszély leselkedik. Többet nem volna illendő elárulni a lassan, komótosan kibontakozó, sok-sok mellékszáltól és sajnos néhány, ezúttal kissé jelentéktelen mellékszereplőtől tarkított történetből. Az írónő nem titkolt célja az volt, hogy a korábbi kötetek méltatlanul elfeledett mellékalakjai sorsának fonalát gombolyítsa tovább, és ennek a tőle megszokott rendkívül élvezetes stílusban sikerült is eleget tennie, mindez azonban néhányszor a gördülékeny meseszövés gátjává is válik. Persze az ifjú olvasók (és ezúttal nem csak a fiúk!) minden bizonnyal igen hálásak lesznek a Rumini-kötetek egyik legszimpatikusabb új szereplőjének, a Sajtos Rozi nevű egérlánynak a történet fősodrába emeléséért, valamint a kötekedő, de jólelkű patkány, Szkander Bob nyelvi leleményektől, egyúttal helyesírási hibáktól sem mentes leveleiért, összességében azonban a kevesebb (pontosabban a jobb fókuszáltság) talán több lett volna.

És hát akkor a műfaji sajátosságok: az efféle, sok szemszögből elmesélt történetek legnagyobb problémája az, hogy az olvasókkal a logikai döccenők elkerülése érdekében sokszor ugyanazon információkat kell újra és újra átismételtetni. Ettől a hibától (?) szenved a Rumini a Fényvizeken is: számos levél(részlet) nem bír plusz tartalommal, csupán kissé más látószögből mutatja meg ugyanazt az epizódot. Mindez persze elsősorban felnőtt fejjel zavaró, mindenesetre erősebb szerkesztői akarattal minden bizonnyal orvosolható lett volna.

A legújabb Rumini-kötet mindent egybevetve hasonló erényeket csillogtat, mint a korábbi epizódok, a fiatal olvasók ismét nyakig merülhetnek a mesés elemekkel átszőtt egéruniverzum tanulmányozásába, miközben cseppet sem szájbarágós leckét kapnak barátságról és odaadásról, nem utolsósorban pedig tövig rághatják a körmüket az izgalmas pillanatokban. Éppen ez utóbbi miatt sem ildomos és elegáns dolog a Rumini a Fényvizeken utolsó lapjain olvashatóhoz fogható, orbitális méretű cliffhangernek kitenni őket. Mindenesetre, ha világraszóló botrány, és felháborodott olvasói levelek özöne nem is várható (bár ez utóbbiról nem lehetünk teljességgel meggyőződve), azért jó lesz igyekezni a következő kötettel!

*

BERG JUDIT:
Rumini a Fényvizeken

320 oldal
2990 Ft
Pozsonyi Pagony
2013

#  Szilgyo, 2014-01-17