Szerintem Erlend Loe álmában sem gondolta, hogy amit leírt Nigella Lawsonról Vegyesbolti csendes napok című könyvében, az egy napon valóra válik. # -krl-, 2014-01-08
Az, hogy egy művészeti alkotás a jövővel foglalkozik, nem tekinthető különleges dolognak. A sci-fi eleve erre épít, az utópisták pedig hova máshová vetítenék ki pesszimista meglátásaikat. Legyen szó futurisztikus környezetbe ültetett kalandregényről, technikai innovációs parádéról vagy épp a társadalmi berendezkedések visszásságait megvilágító vízióról, közös bennük, hogy alkotóik tudatosan választják a formát, a kulisszát, nem ritkán azt sem tartva lehetetlennek, hogy alkotásuk néhány eleme valamilyen formában valóra válik.
Nem egyszer jól tippelnek, főképp, ha az aktuális tudományos trendeket illetve politikai-társadalmi jelenségeket is szem előtt tartják. Hogy csak pár népszerű szerzőt említsünk: Jules Verne és Michael Crichton egyaránt aktuális technológiai területekről merített ihletet, az pedig magáért beszél, hogy Huxley és Orwell neve még ma is sűrűn felmerül a közbeszédben.
Azonban olyanra nem nagyon volt még példa, hogy valaki csak úgy, majdhogynem találomra, abszurd elemként emeljen be művébe egy konkrét valós személyt, és az illetőről a regényben leírtak később valóra váljanak.
Most már ez is megtörtént.
Adva van egy Erlend Loe nevű norvég író, aki gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt ír könyveket, egyéni stílusban, sajátos meglátásokkal, szeretni valóan önámító szereplőkkel. Vegyesbolti csendes napok című regényének főszereplője egy Telemann nevű drámaíró, aki szinte minden percben korunk egyik sztárséfjéről, a szakácskönyvei és televíziós főzőműsorai révén igen népszerű Nigella Lawsonról ábrándozik. Képzelgése előbb imádatba, majd beteges fantáziálásba csap át, s rögeszméjévé válik, hogy ha Nigella ismerné őt, bizonyára viszonozná érzelmeit. S bár az imádott hölgy a jelek szerint igen jól megvan férjével, Charles Saatchival, Telemann úgy véli, ez csak a látszat, a férfi erőszakkal láncolta maga mellé Nigellát, aki egyenesen rá vár, hogy megmentse őt rabságából. Nosza, drámaírónk levelet is ír, találkát javasolva, majd miután a randi helyszínén hiába vár, Saatchiék házához megy, és előbb az inastól, majd a kiérkező rendőröktől követeli magából kivetkőzve, erőteljes antiszemita felhanggal dúsítva, hogy segítsenek neki kiszabadítani szíve hölgyét.
És mindezt Loe csupán egy családi és alkotói válságot bemutató történetének egyik mellékszálaként írta bele regényébe.
Nézzük csak meg, milyen hírekkel került a bulvárrovatokba tavaly Nigella Lawson? Úgy van: megromlott viszony, nyilvános helyen történő fojtogatás, kokainozás, alkalmazottak hallgatásának megvétele, nyilatkozatháborúk, válás – s a híradásokban itt-ott felbukkantak olyan mondatok, melyek szerint a feleség elviselhetetlen életet élt brutális, erőszakoskodó férje mellett.
Loe helyében most becsukott szemmel kitöltetnék egy lottószelvényt.
# -krl-, 2014-01-08
