Batta András interjúkötete híven követi Marton Éva pályájának alakulását, a karrier emblematikus szerepeihez kapcsolódóan kritikákat, naplórészleteket köt össze a művésznő gondolataival.  #  Szilgyo, 2014-11-23

BATTA ANDRÁS: Marton Éva – A mennyei hang
356 oldal
4990 Ft
Helikon
2014

*

Marton Éva kétségkívül a legnagyobb nemzetközi karriert befutott magyar operaénekes, aki ráadásul szinte álomszerű utat járt be. Pályája kezdete valószínűtlen ferencvárosi tündérmese, amelyben az út a Mester utcai zeneiskolától a Király utcai Zeneakadémiáig vezet, majd ezt követik a szorgos tanulóévek és az első megmérettetések, elsőként idehaza, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, majd a Magyar Állami Operaházban, utána pedig nagyon hamar külföldön is. A szoprán 1968-ban mutatkozott be első teljes operaszerepében az Andrássy úton (a Színészkirálynét alakította Szokolay Sándor Hamletjében), három évvel később pedig már Frankfurtban énekelt, a Figaro házasságában a Grófné szerepét.

Batta András nemrégiben megjelent Marton Éva-interjúkötetének talán legizgalmasabb fejezete pont az első külföldi sikereket megelőző jogi-procedurális hercehurca érzékletes leírása, amelyből azok számára is nyilvánvalóvá válik, hogy milyen átkozottul nehéz volt kitörni a szocialista blokkból, akik életkoruknál fogva mit sem sejthetnek az akkori viszonyokról. A Marton-házaspárnak (Évának és a karrierjét mindvégig odaadással egyengető orvos-férjnek, Zoltánnak) mindenesetre sikerült a nemzetközi áttörés: a frankfurti sikereket bécsi, müncheni, zürichi, majd tengerentúli diadalok követték, gyors egymásutánban.

A kötet híven követi Marton Éva pályájának alakulását, a karrier emblematikus szerepeihez kapcsolódóan kritikákat, naplórészleteket köt össze a művésznő gondolataival. Megidéződnek a legfontosabb Wagner-, Richard Strauss- és Verdi-hősnők, és természetesen a két nagy, Puccini által kottapapírra vetett Marton-szerep, Tosca és Turandot is.

A könyvet olvasva igen hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a cél az illusztris pályafutás részletes és hűséges dokumentálása volt, hiányzik ugyanis belőle mindenféle kritikai szándék, illetve objektivitásra való törekvés. Az operabarátok, illetve a rajongók azonban bizonyára így sem lesznek elégedetlenek.

#  Szilgyo, 2014-11-23