Ezekben az előadásokban a kutatók a humor jelenlétét, szerepét, jellegzetességeit, természetét tanulmányozzák többek közt nyelvészeti, filozófiai, pszichológiai, szociológiai aspektusból. # SzJ, 2015-07-14
Sokan talán az abszurd humor kategóriájába sorolnák be a tényt, miszerint létezik olyan rendezvény, hogy interdiszciplináris humorkonferencia. Hiszen ha zenéről beszélni éppoly értelmetlen mint táncolni az építészetről, akkor vajon mihez lehet hasonlítani azt, amikor valaki nekiáll analizálni a humor különféle változatait? Ráadásul nem is egyszer! Merthogy 2007-ben rendezték az első ilyen összejövetelt, és tavaly került sor a negyedikre. Hogy mégis miről is szólnak ezek a találkozók, arról bárki képet kaphat, ugyanis a konferencia-előadások szövegei a Tinta kiadónál kötetek formájában is napvilágot láttak. Eddig három kiadvány jelent meg náluk*, vélhetőleg a tavalyi konferencia anyagainak szerkesztett változata is hamarosan elkészül.
A könyvek tartalomjegyzékét átnézve persze azonnal kiderül, hogy nem csupán elemzésekről van szó. Akad ugyan példa arra is, a harmadik kötetben (Ezerarcú humor) egyebek mellett Rejtő-poénok, Hofi műsorai és Mikes Kelemen levelei is vizsgálat tárgyául szolgálnak, de a teljes kínálat ennél jóval szélesebb spektrumot fog át. Az interdiszciplináris humorkonferenciákon elhangzott előadásokban a különféle tudományos területekről érkezett kutatók a humor jelenlétét, szerepét, jellegzetességeit, természetét tanulmányozzák többek közt nyelvészeti, filozófiai, pszichológiai, szociológiai aspektusból. Az etnikai, nemzetiségi sztereotípiák, a mémek, a közmondásferdítések világa éppúgy kutakodásra alkalmas terepnek bizonyul, mint a humornak a mindennapi életben, a társas viselkedésben, a nevelésben vagy épp a manipulációban betöltött szerepe.
Nem a nevettetés tehát az elsődleges cél, még csak nem is a szórakoztatás. (Bár, ki tudja, lehet, hogy van, aki önfeledten ellazul, ha olyan kifejezésekkel találkozik, mint például antiproverbium, gelotofóbia, paronomázia, netán már előre mulat, mikor szeme megakad „A halkionikus elem affirmatív jelentősége” fejezetcímen, s kifejezetten szilveszterre tartogatja „A humor jelentéskörébe tartozó kifejezések horvát nyelvű kollokációi és ezek taxonómiai rendszerben való elhelyezése” című tanulmány elolvasását.)
Azért a viccek sem maradnak el, már csak a szemléltető példák miatt sem, de az igazi csattanó ebben az egész projektben nem egy-egy frappáns slusszpoén, hanem a konklúzió, hogy talán nincs olyan téma, ahol ne lenne felfedezhető valamilyen formában a humor. A kötetek elolvasása után már azt is haszonnak könyvelhetjük el, ha rácsodálkozunk a humor sokszínűségére, ismeretlen területeire, ám az igazi nyereséget természetesen az összefüggések felderítése jelenti. Olvasható tanulmány arról, hogyan hatnak a cigányviccek a cigányellenességre, van-e humorérzékük a pszichológushallgatóknak, miről árulkodnak 19-es, 56-os, 89-es vicceink, milyen egyházi terminológia jellemzi a vallásos vicceket, s azt hiszem, minden elismerést megérdemel Pethő Mária, aki képes volt elmélyedni két valóságshow adásaiban pusztán azért, hogy megvizsgálja, milyen agresszívhumor-stratégiák figyelhetők meg a villalakók viselkedésében.
A humor kutatása a múlt század utolsó évtizedeiben vett lendületet a világban, most már talán nálunk is gyökeret ver. Ha igen, akkor az legnagyobb mértékben T. Litovkina Anna nevéhez lesz köthető, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a humorkonferenciák szervezésében és a kötetek elkészítésében. A jövőbeli kutatók számára az alap- és forrásanyag egyre gyarapodik, az eddig megjelent három kiadványban több mint kilencven előadás szövege olvasható, s ha akad is olyan, amit valaki esetleg hiányosnak, gyengének, netán fölöslegesnek (horribile dictu: köldöknézésnek) érez, a lényeg az, hogy a folyamat elindult. Van miből építkezni, van miből válogatni. Az meg, hogy melyik tanulmány mennyire bizonyul később hasznosnak, majd elválik. Az egész humorkonferencia-projektet tekintve pedig reméljük – egy régi viccre utalva –, hogy a „Mi lesz ebből?” kérdésre remélhetőleg nem a „fogpiszkáló” a válasz.
# SzJ, 2015-07-14
*Daczi Margit, T. Litovkina Anna, Barta Péter: Ezerarcú humor – Az I. Magyar Interdiszciplináris Humorkonferencia előadásai, 2008;
T. Litovkina Anna, Barta Péter, Hidasi Judit: A humor dimenziói – A II. Magyar Interdiszciplináris Humorkonferencia előadásai, 2010;
Vargha Katalin, T. Litovkina Anna, Barta Zsuzsanna: Sokszínű humor – A III. Magyar Interdiszciplináris Humorkonferencia előadásai, 2013;
Tinta Könyvkiadó
