Vatanescut koldusnak viszi Romániából Finnországba egy orosz maffiózó. Megszökik ugyan, és tudtán kívül híres lesz, de egykori kizsákmányolója bosszúszomjasan lohol a nyomában. Végül üldözője és a celebsors is utoléri.  #  SzJ, 2015-01-27

TUOMAS KYRÖ:
A koldus és a nyúl
(Kerjäläinen ja jänis)
300 oldal
2990 Ft
Magvető
2013

*

Arto Paasilinna mifelénk talán nem túl ismert, ám úgy tűnik, regényeinek világa afféle lappföldi Gogol-köpönyegként katalizál több írót is a fennoskandináv térség nyugati felén. Talán nem véletlenül juthat eszünkbe például Az akasztott rókák erdeje Naskájáról Jonas Jonasson százéves embere vagy Maj Britt, Erlend Loe virgonc öregasszonya. De ha már a norvég kollégánál tartunk: a civilizációból kikéredzkedő Doppler akár Finnországba is továbbsétálhatott volna, egyenesen át Paasilinna univerzumába, mondjuk, Az üvöltő molnár malmához.

A legegyértelműbb visszatükröződés azonban egy honfitárshoz, Tuomas Kyröhöz köthető, aki Paasilinna A nyúl éve című kultuszregényét vette alapul A koldus és a nyúl megírásakor. Ám míg az eredeti történetben egy Vatanen nevű finn újságíró bukolikus barangolását követhetjük nyomon, a parafrázis főszereplője külföldi, Vatanescunak hívják, s koldusnak vitte Romániából Finnországba egy orosz maffiózó. Megalázott helyzetéből ugyan hamar ki tud törni, de továbbra is nincstelenként sodródik az országban. Saját állapotába beletörődve csak egy cél lebeg a szeme előtt: stoplis cipőt szeretne venni otthon maradt kisfiának. Fogalma sincs róla, hogy egykori kizsákmányolója bosszúszomjasan lohol a nyomában, mint ahogy arról sem, hogy tudtán kívül híressé és népszerűvé vált. A befejezés sejthető, Vatanescut üldözője és a celebsors is utoléri.

Meglehet, finnek kellene lenni ahhoz, hogy a mű minden rétegét felfejtsük és igazán marónak érezzük a szatirikus hangvételt, de valójában sem az ottani állapotok alapos ismerete, sem a mintául szolgáló Paasilinna-regény elolvasása nem szükséges ahhoz, hogy élvezzük és értékeljük Kyrö munkáját. A finom humor, a szereplők megjelenítése nemzetközivé teszi a művet, az ábrázolt jelenségek és a fel nem tett, de mégis megfogalmazódó kérdések bárki számára ismerősek lehetnek.

Román, észt, orosz, ghánai, vietnami bevándorlók keresztezik egymás útjait, a multinacionális szereplőgárda sorsát a kényszerűség okozta nehézségek mellett a Vatanescu útjába akadó, tigriseledelnek szánt nyúl köti össze. A szórakoztató, ugyanakkor elgondolkodtató regényben sok olyan momentum felfedezhető, amit szerethetünk a világgá induló hősökben, az örök kisemberben, a ködös tanmesékben, a fonák látásmódú műremekekben. És noha az ötvözet valamennyi eleme ismerős lehet, mégsem érezzük egyiket sem konkrét másolásnak.

Az összképet kissé elrontja ugyan a celebvonal elnagyoltsága, valamint a történet végén, a politikai szál belépésével jelentkező stílustörés, de az emberi jellemvonások karikírozó, mégis szeretetteljes ábrázolása, a szociális hálón csüngő és az onnan kihulló figurák egyszerre megható és megnevettető jellemzése bőségesen pótolja mindezért az olvasót.

#  SzJ, 2015-01-27