Rued Laggaard szimfóniái (1-5) # Waczak, 2019-04-06
Rued Laggaard szimfóniái: 1–5
1. szimfónia (Hegyi pasztorál), 1908–11; 60’30”
2. szimfónia (A tavasz ébredése), 1912–14; 37’36”
3. szimfónia (Az ifjúság áradása – La melodia), 1915-16/rev: 1925–33; 28’07”
4. szimfónia (Ősz) 1916/1920; 23’32”
5. szimfónia, I. változat, 1917-18/1926; 14’24”
5. szimfónia, II. változat (Pusztai látkép – Nyári legenda), 1917-18/1920/1931; 19’12”
Danish National Symphony Orchestra / Thomas Dausgaard
A felvételek 1998 és 2008 között készültek
Dacapo, 7 CD (az első 3 SACD)
#
Rued Langgaard (1893–1954) a legegzaltáltabb zeneszerzők közé tartozott. Furcsa operájáról, az Antikrisztusról már megjelent néhány sor a Kultifilteren, most – három részben – 16 szimfóniájának végighallgatása során szerzett benyomásaimról írok.
A szimfóniák mind stílusukban, mind felépítésükben meglehetősen szerteágazóak, a leghosszabb bő egyórás időtartamú, a legrövidebb alig hatperces, akad köztük héttételes, és jónéhány egytételes. A stilisztikai eltérésekről majd később…
Az 1. szimfónia pazarul indul, a több mint 20 perces első tétel igazi későromantikus remekmű, feltétlenül elismerésre méltó teljesítmény egy 16-18 éves ifjútól! Nagyszerű lendület, lenyűgöző, sűrű textúrájú hangszerelés. A következő három tétel némi pihenőt jelent, hatásosságukat viszont alighanem növelné egy kissé áttetszőbb hangszerelés. Az ötödik tétel ismét nagy lendülettel tör a szimfóniát záró entusiastico maestoso felé.
A háromtételes 2. szimfónia hamisítatlan későromantikus alkotás, itt már megjelennek az 1. szimfóniánál általam hiányolt áttetsző részek, a középső tétel (lento religioso) valóban áhítatos, s kissé északiasan borongós zene. A harmadik tétel tulajdonképpen két, szoprán szólóra írt dal (előadja: Inger Dam-Jensen). A két szélső tételben végig látni véltem Richard Strauss árnyképét a háttrében.
Az ugyancsak háromtételes 3. szimfónia tipikus (a „késő” jelző nélküli) romantikus zongoraverseny (megkérdezhetnénk, miért hívja szimfóniának, de ilyen különös elnevezéssel más, híresebb – és kevésbé excentrikus – zeneszerzőknél is találkozhatunk). A határozottan értékes versenymű (a szólista: Per Salo) vége felé még a kórus is megszólal (szöveg nélkül).
Az egytételes 4. szimfónia a legváltozatosabb 1-2 perces részletek egymás mellé helyezése, szerény megítélésem szerint minden koncepció és rendszer nélkül.
Az ugyancsak egytételes, és szűk negyedórás 5. szimfónia (I. változat) végre meghozta, amit Langgaard korábban megismert művei alapján már vártam: a romantikus alkotásban megjelenő váratlanul „modern”, előremutató részeket. A zárószakaszban (lento misterioso) a makacsul ismételgetett korál-jellegű rövid téma felett cikázó hegedűhangok egészen kísérteties hatást keltenek. Ezt a szimfóniát biztosan még sokszor meg fogom hallgatni.
Az 5. szimfónia II. változata nem sokban hasonlít az elsőre. Számos korábbi részlet elmarad (például – legnagyobb sajnálatomra – ama izgalmas lento misterioso szakasz), néhány új bekerült. Sok ponton kidolgozottabb, szabályosabb lett – a szabályosság minden előnyével és hátrányával.
# Waczak, 2019-04-06
