Az ünnepi koncert pontosan leképezte azt a folyamatot, amit – teszem azt – egy céges felköszöntésen is látni lehet: először kis feszengés, majd a hivatalos rész, és aztán jön a java. # SzJ, 2017-05-23
Gidon Kremer 70 éves, az általa alapított Kremerata Baltica 20. Ebből az apropóból látta őket vendégül a Concerto Budapest a Zeneakadémián, és az ünnepi koncert pontosan leképezte azt a folyamatot, amit – teszem azt – egy céges felköszöntésen is látni lehet: először kis feszengés, majd a hivatalos rész, és aztán jön a java.
2017. május 19.
Zeneakadémia, Budapest
BACH: Kettősverseny hegedűre, d-moll (BWV 1043)
SIBELIUS: Hegedűverseny, d-moll (op.47)
PHILIP GLASS: Kettősverseny hegedűre és csellóra
Gidon Kremer – hegedű
Giedre Dirvanauskaite – cselló
Keller András – hegedű
Concerto Budapest
Kremerata Baltica
Vez.: Keller András
Bach d-moll kettősverseny – a hangulatba kerülés háromtételnyi megnyilvánulása, amelyből nem is annyira a zenei, mint az emberi momentumok maradnak meg. Mielőtt belevágtak, Kremer kicsit zavarban volt, alacsonynak bizonyult a kottapult, nagyjából beállították neki, hegedűhangja végig halkabb volt, mint Keller Andrásé, a harmadik tétel sokkal inkább presto volt mint allegro, kicsit elkenődtek emiatt a frázisok, mintha az ünnepelt csak követte volna az eseményeket, a tapsnál pedig leejtette a kendőjét, ami amúgy nyilván említést sem érdemelne, de most pont beleillett a képbe.
Sibelius Hegedűversenyét finoman szólva nem szokták a nagy alkotások közé sorolni, de Kremer nyilván tudja, miért tartja repertoáron, különben sem úgy ismerjük őt, mint alibizős, megúszó, biztonsági játékra hajtó művészt. Talán gesztusból vette most elő, ugyanis 1970-ben ezzel mutatkozott be Budapesten.
Nyoma nem volt már halk hegedűhangnak, szólistához méltó erővel szólt a hangszer a megduzzadt létszámú zenekar fölött, ez volt az üzembiztos hangverseny-program, mindenki tette a dolgát, töltötte meg élettel a hangjegyeket.
Tradicionálisan dukált a ráadás, két rövid, érdekes, modern darab, melyek beazonosításához Kremer – ekkor még – semmi támpontot adott, eljátszásuk után is szinte zavarban, bocsánatkérőn mosolygott, hogy hát biztos furcsának találjuk, de ő szereti ezeket, ezért mutatta meg nekünk.
A második részt már (jött a java…) a kortárs zene uralta, mi más, Kremer ebben van igazán otthon, sőt, ha van valaki az élvonalbeli hegedűsök mezőnyében, aki épp elég bizonyságot adott már elkötelezettségéről, az ő.
Philip Glass 2010-ben íródott, eredetileg balettzenének készült Kettősversenyében a Kremerata Baltica csellószólam-vezetője, Giedre Dirvanauskaite (áldassék a Copy-Paste) volt Kremer partnere. Nem csak zenekari művészként, kamarapartnerként is összeszoktak már a hölggyel, érződött is játékukon, ennek szemléltetésére a mű szerkezete is alkalmat adott. A szokatlan felépítésű darab hét részből áll, duettek és zenekari részek váltják egymást benne, így a szokásos virtuóz kadenciák helyett a cselló és a hegedű négy teljes tételben uralja a teret, intim, bensőséges játékával. A köztes szakaszokban a zenekar dominált, ütősök hada támogatta az orkesztert, a repetitív jelleg révén lendületes, izgalmas poliritmikus szövet jött létre, persze lehet, hogy csak a hangsúlyok csapták be az ember fülét, mert hát ki számolja az ütemeket, amikor úgy veszünk el az áradatban, mintha kvadrofon hangrendszer négy sarkából bombáznának minket eltérő ritmusokkal. Keller András meg csak áll, és minden faxni nélkül, a legszükségesebb mozdulatokkal irányítja a vegyes válogatottat, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne kordában tartani a szólamokat és uralni ezt a ritmusvihart.
Oly erős visszataps követte a produkciót, hogy a koncert végére is jutott egy ráadás, amit a két szólista prezentált. Nem is akármit adtak elő, Giya Kancheli Kremernek dedikált, Rag-Gidon-Time című darabját, természetesen a hegedűt a zongoraszólam helyett ezúttal (Ctrl+C / Ctrl+V) Dirvanauskaite csellójátéka kísérte.
És, ha már ráadás: mivel az első rész után megszólaló mű(vek?)ről semmilyen információt nem sikerült szerezni, a koncert végén a legilletékesebbtől, az előadótól kérdeztem meg, ki volt a zeneszerző. A megfejtés: Weinberg.
Erre talán később nem sokan fognak emlékezni.
A koncertre viszont biztosan.
Gidon Kremer 70.
# SzJ, 2017-05-23
