Elmondása szerint 40 éven át készült rá. Nem gondoltam volna, hogy Temesinek ilyen sokat jelent Bartók – és erről a könyv elolvasása után sem vagyok meggyőződve.  #  SzJ, 2013-02-27

TEMESI FERENC: Bartók
598 oldal
3600 Ft
Alexandra
2012

*

Elmondása szerint 40 éven át készült erre a regényre.
Nem gondoltam volna, hogy Temesi Ferencnek ilyen sokat jelent Bartók.
És erről a könyv elolvasása után sem vagyok meggyőződve.

Három szálból sodródik össze a könyv, mindhárom külön fejezetekben váltja egymást.
Kettőt Bartóknak szentel a szerző, egyet magának.
1.: Bartók itthon,
2.: Bartók Amerikában,
3.: Temesi mindenekfelett.

Mert bár mennyiségre ez utóbbi foglalja a legkevesebb helyet, az író (könyvbeli nevén Életrajzoló, rövidítve: Él) meglehetősen tolakodó intenzitással van jelen a regényben. Mintha egyetlen, utolsó esélyt kapott volna, hogy megossza velünk emlékeit, véleményeit, gondolatait, sérelmeit, magánéletének legapróbb mozzanatait – melyek ilyen mennyiségben, részletességgel és stílusban közreadva nem biztos, hogy mindenkit érdekelnek.
Temesi e fejezetekben olyan ember benyomását kelti, aki mindent egyszerre bevetve szeretné magáról a legjobb benyomást kelteni – s akiről utóbb hallgatósága sommásan úgy nyilatkozik: …és nem vette ám észre magát.

Tartalmasnak akar tűnni, mégis felületesnek látszik. Úgy ő maga, mint viszonya könyvének címszereplőjéhez. Bartók említés szintjén többször megjelenik az Él-fejezetekben, mint a szerző életében, világképében fontos szerepet játszó alak, de a szövegkörnyezetben nehezen találni bármit, ami ennek jelentőségteljességét érdemben aláhúzná vagy bizonyítaná. Ugyanakkor nem állítható az sem, hogy komolyság tekintetében szépségkirálynő-jelöltek világbéke-vágyával kellene egy szintre helyezni ezeket a megnyilvánulásokat, hiszen a regény nagy része mégiscsak Bartókról szól.

Márpedig nem vitatható, hogy Temesi komoly kutatómunkát végzett, és rengeteg anyagon rágta át magát.
Korrekten gyúrja egybe a korábbi életrajzokból, tanulmányokból, emlékezésekből vett információkat, váltogatja és teszi cselekményessé az ismert adatok, tények, memoárszilánkok százait, s teremt egyúttal kedvet a zeneművek megismeréséhez.
A kánonból ismerős heroizálás, apoteózis helyett az emberit keresi. És, hogy ebben a magára szabott küldetésben sikerrel járjon, a faktumokat kiegészítendő ő maga talál ki – nem egyszer igen szórakoztató – szituációkat, párbeszédeket.

A cél: közelebb hozni Bartókot.
A kérdés: kihez?

Ez az ő Bartókja – jelenti ki Temesi a promóciós szatellit anyagokban, s hozzáteszi: akinek nem tetszik, írjon saját Bartók-regényt.

Nos, ha regényt nem is írnak, bizonyára sokan vannak, akik már régóta kialakult, határozott Bartók-képpel rendelkeznek. S bár ezek a képek talán nem annyira színesek, mint a Temesi kreálta profil, létezésükből, mélységükből, valamint Bartók ismertségi indexéből kifolyólag e könyv (mint bármely, a zeneszerző megidézésére tett kísérlet) nem csak két ember ügye.
Ez a történet így már három emberről szól: Bartókról, Temesiről és az olvasóról.
És úgy érzem, egyikük fölösleges.

#  SzJ, 2013-02-27