Az azonos című film ötletén alapuló, ám teljesen új szövegkönyvvel operáló színpadi változat sokkal ambiciózusabb anyag, mint a tulajdonképpen egyetlen szituáción alapuló elődje.  #  Szilgyo, 2013-10-30

2013. október 23.
Madách Színház

BOLBA– GALAMBOS–OROSZ–SZENTE–SZIRTES: Poligamy

*

Romantikus musical comedyt ígérnek a Poligamy című új magyar zenés darab alkotói az előadás címe mögé biggyesztett műfaji meghatározásban, és ebből egy szemernyit sem engednek: az Orosz Dénes azonos című, 2009-ben bemutatott filmjének ötletén alapuló, ám lényegében teljesen új szövegkönyvvel operáló produkció mindhárom vállalást magabiztosan teljesíti.

A szerzőhármas (Bolba Tamás zeneszerző, Galambos Attila valamint Szente Vajk librettisták és dalszövegírók) előző darabjukkal (Csoportterápia) már ízelítőt adtak az idehaza jószerével ismeretlen musical comedy műfajából, most azonban lényegesen nagyobb fába vágták fejszéjüket. A színpadi változat sokkal ambiciózusabb anyag, mint a tulajdonképpen egyetlen szituáción alapuló elődje, ennek megfelelően a megvalósításnak is komplexebbnek, bonyolultabbnak, egyszersmind kifinomultabbnak kellett lennie.

A darab főhőse, András látszólag nagyon sikeres a munkájában (reklámipar) és a szerelemben (Lilla) is, utóbbiban azonban beüt a ménkű: barátnője – mint rendesen – többet akar laza együttélésnél, a fiúnál viszont a házasság és a gyerek szavak zsigeri tiltakozáshullámot generálnak, amelynek a vége kétségbeesett és humoros keresőhadjárat lesz álom és ébrenlét határán az IGAZI után.

A szerzők remekül bontják ki az alapszituációt, fölényesen felmondva a musicalírás egyik legfontosabb leckéjét, mely szerint, ha a nyitószámod rendben van, akkor az azt követő két órában akár a telefonkönyvet is felolvastathatod a nézőnek, úgyis garantált a siker. Persze a Poligamy esetében erről szó sincs (bár a mobiltelefonokkal azért akad némi bonyodalom), a nyitókép után fékevesztett száguldás következik valahol félúton András tudatalattija és a kis magyar valóság között, amely során abszurd és valamennyiünk által megélt helyzetek váltakoznak gyors egymásutánban. Nincs pihenő, nincs megállás, még a dalok alatt sem, amelyek legtöbbje szervesen illeszkedik az adott jelenetbe, újabb és újabb rétegekkel gazdagítva azokat.

Szirtes Tamás minden ízében profi rendezésének alapeleme a pörgés, az énekes-színészek pedig jól győzik szuflával a szédítő érzelmi hullámvasutazást. A főszereplő-duón (Nagy Balázs és Kovalik Ágnes) hangyányi elfogódottság volt érzékelhető, amelyet talán nem is ildomos számon kérni rajtuk, lévén jelen írás még a bemutató előtti egyik előadás alapján készült. A kettes számú párnak látszólag hálásabb feladat jutott, a jóbarát és a hozzá legkevésbé sem passzoló, meglehetősen cinikus és szókimondó pszichológusnő figurája telibe is találta Sánta Lászlót és Gallusz Nikolettet. A kisebb szerepekben egyként nagyszerűek a Lillák, valamint kiemelendő Dobos Judit, Székhelyi József és Galbenisz Tomasz hatásos kabinetalakítása is. Utóbbinak különösen szellemes dalszövegeket juttattak a szerzők, azonban a verbális sziporkázás sajnálatos módon gyakran teljesen elsikkadt a nem megfelelő hangosításnak köszönhetően – ezen sürgősen változtatni illenék.

A végeredmény: olyan két és fél óra, amelynek a legkevésbé sem a világ megváltása a célja, ennek ellenére cseppet sem kell szégyenkeznünk utána amiatt, hogy remekül szórakoztunk. Ennél nagyobb dolog pedig kevés van a szórakoztatóipari ágazattá lett zenés színház világában.

#  Szilgyo, 2013-10-30