Dániában eleinte betiltották az iskolákban, majd díjat nyert, azóta kötelező olvasmány. Hogy nem több, arról a szerző tehet. # SzJ, 2014-02-11
Dániában eleinte betiltották az iskolákban, majd a megjelenést követő évben, 2001-ben elnyerte a dán Kulturális Minisztérium Gyermekkönyv-díját – azóta kötelező olvasmány.
Janne Teller provokatív regényét sokan A Legyek Ura jelenkori változatának tartják, ám ez az analógia csak abban a tekintetben állja meg a helyét, hogy mindkét mű gyerekek közösségében játszódik és a cselekmény egyenes vonalon halad a tragédia felé.
Goldingnál egy elszigetelt közösségben zajlanak az események, a Semmi díszlete egy mai dán kisváros. A 8/a osztály egyik tanulója úgy véli, semminek sincs értelme, ezért fogja magát, kivonul a közösségből, az iskolából, és napjait a kertjükben álló fa ágain ücsörögve tölti, cinikus megjegyzésekkel bombázva arra haladó osztálytársait. A többiek az állandó provokáció hatására elhatározzák, hogy bebizonyítják, igenis vannak fontos dolgok az életben, és egy kupacba gyűjtik legértékesebbnek tartott tárgyaikat. Azonban a felajánlás nem önkéntes: egymást kötelezik arra, hogy váljanak meg olyasmitől, ami mindennél többet ér számukra. Konkrétan meg is nevezik, mi legyen az – és mindenki tudja, hogy kinek mi a gyenge pontja.
Könyvgyűjteménnyel alapozódik meg a Fontos Dolgok Halma, majd horgászbot, focilabda, kedvenc fülbevaló, kedvenc szandál következik, ám a divat és a hobbi után nagyon hamar növekszik a tét, durvul a szituáció, kezdődik a kegyetlenkedés. Nemzeti zászló, imaszőnyeg, feszület, halott kistestvér koporsója, levágott kutyafej, szüzesség, lenyiszált ujj – nincs kibúvó, a lavina elindult, a szabályokat felállították, meg kell válni attól, ami a legfontosabb. Hiszen ha nehéz lemondani róla, akkor volt/van értéke, értelme.
A lassan kontrollálhatatlanná váló láncreakció a szülők és a média közbelépése után éri el végpontját, s mikor lecseng a tragédiába torkolló történet, valószínűleg sok olvasó töpreng el az olvasottakon.
Van, aki a könyvben érintett kérdéseken, felvetéseken.
És van, aki azon, hogy miért kellett ezeket a fontos témákat ilyen gyenge kivitelben feldobni.
Ugyanis a Semmi nem csak a történet és helyszín különbözősége miatt nem hasonlítható Golding klasszikusához, hanem azért sem, mert Teller nem törődik a lelki folyamatok, a belső változások, a motivációk ésszerű, következetes, logikus kibontásával, a kitörések, csúcspontok előkészítésével. A karakterek vázlatosak, a fogalmazás elnagyolt, mondhatni iskolás, amit akár stílusosnak is tarthatnánk (hiszen egy iskolás meséli el a Fontos Dolgok Halmának históriáját), amennyiben ebbe a stílusba beleférne a dráma kibontása. De nem fér bele, legfeljebb annyiban, hogy Teller a sokkoló epizódok mellett a feszültség érzékeltetését gyakran a lehető legkurtább mondatokkal próbálja elérni – az előkészítés hiányosságai miatt: sikertelenül.
Fontos, komoly témát vet fel a szerző, érezhető és értékelhető a szándék, de a kezdeményezés könnyen zátonyra futhat. A legkomolyabb rizikófaktort az jelentheti, ha a fentebb vázolt, inkább egyfajta menetrend betartásának kényszerét mintsem az alaposabb körüljárás szándékát tükröző megvalósítás a kontrollálatlan olvasással párosul. Mert míg a dán iskolások vélhetőleg megbeszélendő, tanár segítségével feldolgozandó műként kezelik, nálunk a közkönyvtárakban a gyerekkönyvek közül emelheti le és kölcsönözheti ki bárki Janne Teller munkáját. Van az az életkor, amikor a primer hatáskeltés eléri célját, a mélyebb tartalom azonban – kellő tapasztalat híján – megértetlen, feldolgozatlan marad, és a felvetett kérdésekre csak a tálcán kínált válaszok állnak rendelkezésre.
A magyar kiadó talán erre a helyzetre próbált megoldást találni azzal, hogy két utószót is a regény mögé illesztett, ám e rövid szövegektől (Bárány Tibor értelmezésétől és Tandori Dezső reflexiójától) még nem várhatjuk a részletek teljes körű kibontását. Az az olvasóra vár. Teller két hasznos dolgot is ad ehhez: a témát és a hiányérzetet.
*
JANNE TELLER: Semmi
(Intet)
184 oldal
2495 Ft
Scolar
2011
# SzJ, 2014-02-11
