Kathryn Kalinak könyve nemcsak, hogy hiánypótló kiadvány, de lényegre törő tartalma révén az internetes keresők és adatbázisok korában is hasznos kötet.  #  SzJ, 2014-05-25

KATHRYN KALINAK:
Filmzene
Nagyon rövid bevezetés
144 oldal
1990 Ft
Rózsavölgyi és Társa
2014

*

Filmzenével kapcsolatban Magyarországon úgy negyven évvel ezelőtt adtak ki utoljára könyvet, ennélfogva Kathryn Kalinak munkájára legelébb is a hiánypótló jelzőt lehet aggatni. Azonban a Rózsavölgyi Kiadó gondozásában megjelent kötetnek nem ez az egyetlen erénye.

A szerző az esztétikai értekezések helyett a tárgyilagosságra helyezi a hangsúlyt, és megpróbál dióhéjban a lehető legtöbbet elmondani a filmmel egyidős zenei műfaj fejlődéséről, sokszínűségéről. A szűkös terjedelem jó hivatkozási alap lehetne számára ahhoz, hogy a fősodorra koncentráljon, ám Kalinak ezen a téren nem köt kompromisszumot: a hollywoodi és az európai vonulaton túl figyelme kiterjed a jelentős filmes és mozikultúrával bíró régiókra és országokra is, így megismerhetjük például Brazília, Egyiptom, Irán, Kína, Japán és természetesen India filmzenei irányzatait, hagyományait, komponistáit is.

A könyv nagy részét a kronológiai áttekintés teszi ki. A sűrű, tömény, tartalmas anyag a legszükségesebb adatokra koncentrálva ismerteti a műfaj történetének fontosabb momentumait, a nevek és filmcímek áradatában pillanatképeket felvillantva foglalja össze az ipar kialakulását, a stílusok változását, a helyi tradíciók és a globális hatások szimbiózisát. Az információban gazdag fejezetek a filmzenében járatosak számára is szolgálhatnak újdonsággal, ugyanakkor a laikus érdeklődő is felfigyelhet olyan hiányosságokra, melyekre nem mentség a szűkös oldalszám; egy szó sem esik például az immár több mint nyolc évtizede népszerű, megtörhetetlen lendülettel jelen lévő musical-filmekről, s a szerző meg sem indokolja a hiányt. A súlyozást illetően is feltűnnek furcsaságok, egyebek mellett Bernard Herrmann munkásságának kiemelése, vagy épp a 2009-ben nyolc Oscart nyert Gettómilliomos zenéjének többszöri említése, mindez úgy, hogy más, fontos alkotások és egyéb, jelentős szerzők nem, vagy csak érintőlegesen kapnak helyet a tanulmányban.

A lexikális tudás alapozásához is kitűnő gyorstalpaló mellett (pontosabban: előtt) Kalinak konkrét példával, Tarantino Kutyaszorítóban című filmjének egy részletét elemezve mutatja meg, milyen rafinált módon lehet felerősíteni, sőt, átértelmezni a vizuális tartalmat, s ide kanyarodik vissza később is, mikor arról értekezik, mely esztétikai kérdések mentén próbálták az évek során begyömöszölni valamilyen skatulyába a filmzenét. Meggyőzően érvel, s teszi egyértelművé, hogy a filmzene elkészítése – semmiben sem különbözve bármely más művészeti ágban végzett ténykedéstől – épp annyira iparos munka mint esztétikai értéket teremtő tevékenység, és szó sincs arról, hogy a végtermék csupán kísérőeleme, kiszolgálója lenne a mozgóképnek.

Nagyon rövid bevezetés – ez az alcíme a könyvnek, és amit ígér, be is tartja. Alaposabb ismeretek megszerzéséhez már természetesen komolyabb utánajárás szükséges, az általános összkép kialakításához viszont korrekt segítség ez a kötet, mely lényegre törő tartalmával az internetes keresők és adatbázisok korában is hasznos kiadvány lehet.

#  SzJ, 2014-05-25