Minden, amit tudni akarsz a boncolásról, de sosem merted nemhogy kipróbálni, de megnézni sem. Kevés vér, sok humor, rengeteg kulturális kalandozás.  #  SzJ, 2014-12-30

ERDŐS ATTILA:
Felvágós könyv
270 oldal
3990 Ft
SFS.HU Kft.
2014

*

A könyv címe szójáték, a lényegre a borítófotó vezet rá – tulajdonképpen minden, amit tudni akarsz a boncolásról, de sosem merted nemhogy kipróbálni, de megnézni sem. Akár hiánypótló kötetnek is nevezhetjük, hiszen miközben a könyvesboltokban rendre gazdag kínálatot találunk a laikusoknak írt természettudományos kiadványokból, az emberi testtel foglalkozó ismeretterjesztő munkák sorában ez a téma mindeddig nem nagyon került terítékre. Biztosan sokak számára kényelmetlen, viszolyogtató lehet, ha a halál utáni naturális tényekkel kell szembenézniük, de valószínűleg szép számmal akadnak olyanok is, akik egészséges érdeklődéssel – vagy, na, bumm: a morbid dolgok iránti fogékonysággal – fordulnak az anatómia ilyen irányú megközelítése felé.

A helyzeten az Athenaeum 2000 Kiadó javított némileg, amikor 2003-ban kiadta magyarul Mary Roach Hullamerev – A holttestek lenyűgöző élete című könyvét. Az amerikai újságírónő annak járt utána, mi történhet velünk, miután meghalunk, azonban ezt nem filozófiai vagy teológiai értelemben vizsgálta Őt a holttestek tudományos célú felhasználása érdekelte. Ennek megfelelően munkáját olvasva betekintést nyerhetünk az élettelen testeken végzett beavatkozások és kísérletezések világába, az ókori halottkultusztól kezdve a szervátültetésen keresztül az ütközéstesztekig. A rendkívül szórakoztató könyv végső soron arra a felettébb különös tényre világít rá, hogy az ember még halála után is fontos tagja lehet a társadalomnak.

Hasonlóan érdekes anyagot adott most közzé Erdős Attila is. Bár kifejezetten egyetlen témára, a boncolásra koncentrál, ám ez nem jelenti azt, hogy monotonitással vagy szakbarbársággal lehetne vádolni őt. Merthogy miközben egy jól definiálható logikai vonalat követve ad át szakmai alapismereteket, szabadon asszociálva kalandozik tovább kultúrtörténeti érdekességek és bonctermi sztorik felé, majd tér vissza az alaptémához. Van honnan merítenie, a szakszerűségre négyévnyi kórboncnoksági gyakorlata a garancia, a tálalásból, a köret gazdagságából pedig nyitott, fogékony személyiségre következtethetünk. És itt a lényeg, mert ugyan azt olvashatjuk, hogy a tényanyag megtanulása után simán meglenne harmadévben patológiából a kettesünk, a könyvet mégsem a belső szervek funkcióinak és precíz eltávolításának leírása, hanem a stílus, a lazaság, a kontrollált intellektuális csapongás teszi élvezetessé.

Erdős saját bevallása szerint még a látszatát is el akarja kerülni annak, hogy munkája szakkönyvnek tűnjön, s amikor felteszi magának a kérdést, hogy miért is vágott bele a megírásába, tulajdonképpen egyetlen indokot sem tud felsorolni. Ehhez képest bőven van mondanivalója. A gördülékeny nyelvhasználat és az időnként keresetlen szavakkal ízesített szórakoztató elbeszélésmód egy végtelennek tűnő kocsmai sztorizgatás és az alapszintű ismeretterjesztés elegyét adja, humoros és érdekfeszítő történetek hígítják derűssé a témához az évszázadok során hozzárendelődött komor, sötét tónust.

Hogy mégis mifélék ezek a témakörüli kalandozások? Nos, ízelítőül: érintik például a szívszimbólum lehetséges eredetét, Darwin orrának tudománytörténet-formáló jelentőségét, a szurokszéklet és egy Bond-film közötti kapcsolatot, egy LSD-vel véletlenül túladagolt elefánt történetét, Lenin balzsamozását, a májkárosodás és az alkoholfogyasztás kapcsolatára korát megelőzve (1111-ben) ráérző Sigurd norvég királyt, egy feltámadt hajléktalant, a Bastille-ból kiszabadított foglyok menüjét vagy épp egy az akváriumát epekövekkel dekoráló kórboncnokot.

A nagy anekdotázgatás közepette Erdős a bonctermi színpad szereplőinek státuszát is helyrerakja, egyértelműen leszögezve, hogy téved, aki azt hiszi, biztosan perverz, nekrofil ember lehet, aki kórboncnoknak áll. Szakemberekről van szó, akiknek dolguk van az elhunytakkal. Feladatukból adódóan minden szerv minden betegségéhez érteniük kel, így tudásuk óriási. Felelősségük még inkább, hiszen a boncolás mellett a szövettani metszeteket is ők vizsgálják.
Bár a bonctermi életképeken túl konkrét aktuálpolitikai egészségügyi kérdések nem kerülnek szóba, megdöbbentő tényeket olvashatunk arról, mekkora százalékban tapasztalható eltérés a boncolások során feltárt betegségek illetve a szakorvosi vizsgálatok révén felállított diagnózisok között, emellett egy alapos levezetéssel megtámogatva gondolkodhatunk el a médiában nagy erőkkel propagált szűrővizsgálatok szükségességéről és eredményességéről.

Nem lehet szó nélkül elmenni a külcsín mellett sem – ez a kiadvány a tipográfiai gyönyör kategóriájába tartozik, a fotók és a szemléltető ábrák garmadái mellett Nemes Anita firkái, karikatúrái, szellemes, stílusos vizuális effektjei dobják 100% fölé a könyvet.

#  SzJ, 2014-12-30