Tanulmányok, szövegközlések, képmelléklet, dokumentumok, és egy előkerült kisregény – egy kötetben szinte minden, ami Rejtővel kapcsolatban fennmaradt. # SzJ, 2015-10-21
Fijugg!
Ez a Túróci Gergely nevű, ez mekcsinálta! Hoty addig nem nyugodott, amig meg nem talált mindent, amit csak lehet a Jenőről. Aki 1 köszkincs. Aki mindenkié, de mékse tudott senki róla semmit, amit meg igen, az soxor csak hazukság. Mint a szinesfilm. Mert a Hámori nevű pofa írt anno egykor ety könnyvet róla, és slussz. Annak is fele igaz fele nem. Asztán meg csak a kézirattal fizetett kávéházi kontó meg a többi szóbeszéd, és gondola mindenki, hoty az úgy volt, mert ahogyan írta azokat a jópofákat, úgy is élt.
Pedig nem, és ez most jól kiderül.
Mert ez a Túróci és tsai egy olyan, hogy mindent tud, és nem győzi mondani. És ezért van, hogy a könyv tele van ( )-kel meg lábjegyzet-ekkel, és a 4zetcentiméterre jutó információk száma akkora, hogy az csak számtanpéldákban létezik. És annyi kép, hogy a divatos illusztrált lapok nem az idő vasfogától hanem az irígycségtől sárgulnának el.
És itt van a Jenő saját, Nagykörút című lapja kompletten. Meg a halálba küldő újságcikk és a jogi elfojtatása. Meg az, hogyan lett Jenő 38-ra a koronázatlan király, és miért arat még mindég. A ponyvavilág berkei, a Jenő-elődök és Jenő-utánzók. Az ifjúkori versek. Az összes megmaradt portré és dokumentum. Egy el nem készült munka, de az 3x is, különféle verziókban, így mindenki láthattya, hogyan kavarta a mester. Könyvborítók, plakátok, ujsákcikkek. Szakítólevelek kiadókkal és nőkkel. Mert a nő az jön. Még akkor is, ha nem Evelynek, Maudok meg Yvonne-ok, hanem Bözsik, Gizik meg feleségek. (A hölgyek sorából lekfejjebb a 3 gráciát hiányolhattyuk, mékpedig a bibilia-, a filmo- meg a színpadi művekét.)
És a magyar ázatok a rengeteg megfeszített munkára és az idegroncsolásra: a nőtartás és a kártya (nem beszélve a világégésről és előzményeiről). Hogy eccerűen csak kellett a pénz. Hogy már megint kiderüjjön, soxor milyen apró, kisszerű, földi okok generálják remekművek létrejöttét és a zseni megnyomorodását. Mert itten nincs hepiend. Bele- és elpusztulás van.
És ha most a szásztíz éves Jenő látná, röhögne, és mondaná a Gergelynek, hogy hagyjuk ezt a marhaságot kérlek! Hát mi vagyok én, kérdezné, nem vagyok egy Bonaparti Napoleon vagy Hermész Trsizmeszgisz… (eszt senki se tuggya leírni), hogy értekező munka jelenjen meg rólam. És mondaná ez a Túróci, hogy ez a legkevesebb, Rejtő úr, és sajnos a legtöbb, mert ennyi maradt, uram, az életéből.
De ő (nem a Jenő, hanem a másik) azért csak vár, és ott ül a Petőfiről elnevezett múzeumban. Nem azért, mert elvitték a nadrágját, hanem mert hátha előkerülnek még kallódó iratok, okmányok, fényképek, lappangó kéziratok, elveszett cirkálók. És akkor száguldhat a hír a dróton, beindulhat a rotációs. Mert „az összefoglaló nagy mű, egy Rejtő-monográfia már nagyon elkélne – hát legyen, mert megérdemli…” – írja.
Addig is, látván ezt a könyvet és tartalmát: kalapot le. (Mert különben lerepül.)
Kelt mint 10telettel
Török Jimmy nevében
# SzJ, 2015-10-10
*
Az ellopott tragédia – Rejtő Jenő-emlékkötet (Szerkesztő: Thuróczy Gergely)
502 oldal, 3600 Ft
Petőfi Irodalmi Múzeum – Infopoly Alapítvány, 2015