A Kelemen–Kokas házaspár a Kaposfest elengedése után a Zeneakadémián szervez nyaranta kamarazenei fesztivált. # Waczak, 2018-07-31

*

2018. július 23–29.
Budapest
Zeneakadémia

*

Úgy tíz évvel ezelőtt egy fiatal hegedűművész házaspár elhatározta, hogy ad valami különlegességet szeretett városának, Kaposvárnak, és megalapította a Kaposfest kamarazenei fesztivált. A sorozat az első évtől kezdve sikeres volt, a közönség szép koncertek élményével gazdagodott, s a zenei és más kulturális események nyomán maga Kaposvár is még ismertebbé vált.

Aztán néhány éve Kokas Katalin lemondott a fesztivál vezetéséről, s férjével, Kelemen Barnabással – és számos nagyhírű zenészpartnerükkel – egyetemben kivonult Kaposvárról. Nem ismerem a szakítás okait, részleteit, s nem is kívánok ez ügyben kutakodni. Amit tudok: Kaposvárott folytatódik a fesztivál, a szervezők Baráti Kristóf és Várdai István személyében kiváló művészeti vezetőkre találtak, s a Kelemen–Kokas házaspár sem vonul egész nyárra pihenőre, ugyanis megalapították a Fesztiválakadémiát – Budapesten. Vagyis: kis hazánkban immár két – sőt, az Arcus Temporumot is ide sorolva három – nyári kamarazenefesztivál van. Adja az Ég, hogy hosszú távon megéljen ennyi kamarazenei sorozat…

A fesztiválok látogatásának megvan a maga varázsa. Az ember hetekkel, hónapokkal előre elkezdi tervezgetni a programot, az utazást, szállást keres és foglal, emellett felkészül a hely egyéb látványosságainak a meglátogatására. Mi például életünkben először éppen a fesztivál kedvéért mentünk Kaposvárra, s hamar felmértük a lehetőségeket. Örömmel láttuk, hogy több tárlat, kiállítás megtekintésével is gazdagíthatjuk ottlétünket, viszont kissé bánatosan szembesültünk a szálláshelyek bőségesnek igazán nem nevezhető kínálatával.

És most itt egy fesztivál Budapesten, szülővárosunkban és lakhelyünkön. Vegyük sorra az előnyöket és a hátrányokat. Világváros, rengeteg egyéb programlehetőséggel, igaz, a múzeumokat, képtárakat és a turisztikai látványosságokat már sokszor bejártuk, régi ismerőseink. Az útiköltség nulla, persze szép új tájakat se fogunk látni. Szállásra sem kell költenünk, ámbár otthoni reggelink nem mérhető egy szálloda svédasztalos kínálatához… Szóval hosszasan lehetne sorolni a pro és kontra érveket>

A Fesztiválakadémia zenei kínálata lenyűgöző. A műsorban egyaránt megtalálhatóak a zenetörténet nagy remekművei (csak példaként: Mozart g-moll vonósötöse), ritkán hallható különlegességek (például Popper Requiemje három csellóra és zongorára), vagy éppenséggel ősbemutatók (a szervezők három kortárs zeneszerzőnket kérték fel Fellegi Andrea verseinek megzenésítésére).

Ragyogó ötlet, hogy az esti hangversenyek délutáni főpróbáit nyilvánossá – és igazán jutányos áron látogathatóvá – tették.

Sajnos, lustaságomon túl – paradox módon – éppen a helyszín közelsége vezetett oda, hogy mindössze négy eseményen (két esti koncerten és két főpróbán) vettem részt. Igaz, lustaságomhoz hozzájárult a rettenetes kánikula, mert hiába légkondicionált a terem, ha a tömegközlekedéssel oda- és visszautazás elég nagy tortúrát jelent. (Apropó légkondicionálás: nem tudom, utólag lehet-e valamit javítani, de a Solti-terem légkondicionálója elfogadhatatlanul zajos!)

Mind a négy alkalommal sok szépet hallottunk, ragyogó volt a hangulat. Talán érdemes megjegyezni, hogy a Solti-terem egyik alkalommal még a főpróbára is megtelt!

Nem kívánom egyesével méltatni az összes elhangzott zenét, talán általánosságban csak annyit mondanék, hogy kidolgozatlan, gyenge produkciót egyáltalán nem hallottunk. Óriási élményt jelentett két Sosztakovics-mű előadása: a d-moll cselló–zongora szonátában Fenyő László és Balog József (utóbbi beugróként!) remekelt, a 8. vonósnégyesben pedig az ez alkalomra összeállt Yuri Zhislin – Natalia Lomeiko – Razvan Popovici – Danjulo Ishizaka négyes nyújtott olyan teljesítményt, amilyet csak hosszú évek során összecsiszolódott kvartettektől lehet elvárni!

A három, felkérésre írt dalsorozatból kettőt hallottam, Kovács Zoltán és Dragony Tímea kompozícióit. Mindkettő tetszett, az utóbbit kifejezetten remeknek éreztem. Enescu  a-moll szonátájának előadásában Kokas Katalin mutatta meg démonikus virtuozitását. Poulenc  Maszkabál című bohózatán – a közönség sok más tagjával együtt – jókat kacarásztunk…

Remélem, a szervezők jövőre is hasonlóan színvonalas fesztivállal örvendeztetnek meg, s úgy tervezem, több eseményen veszek majd részt – főleg, ha a teremben uralkodó forró légkör megtartása mellett a kinti időjárást sikerül egy kissé szelídebbre hangolniuk..

# Waczak, 2018-07-31