Csalog Gábor letisztult, mély gondolatú játékmódja szinte bármilyen stílusú zene megszólaltatásakor élményszámba megy.  #  Sipi, 2013-12-18

December 11-én a Concerto Budapest szervezésében egy különleges koncerten vehettek részt az érdeklődők a Concerto Zeneházban. A műsor John Cage és Mozart darabjaiból állt, ami elsőre talán különös párosításnak tűnhet, a hangversenyen elhangzó műveket azonban összefűzte az est mottója: „A véletlen zenéi”. Egyébként is jó ötlet egy klasszikussá vált szerzőt egy modernnel párosítani, hiszen így a darabok különös módon reflektálnak egymásra, a hallgatók más füllel hallgathatják az egymás mellé rakott, eltérő karakterű műveket.

Az est házigazdája és zongoristája Csalog Gábor volt, aki nemcsak az érdekes és egyéni gondolatokat tartalmazó műsorismertetőt írta, hanem beszélt is a kompozíciókról azok előadása előtt. Az első darab, John Cage One című zongoraműve kapcsán például arra hívta fel a figyelmet, hogy a meditatív jellegű alkotásban a csöndnek talán még nagyobb szerepe van mint a hangoknak, és, bár nem szokott ilyesmit tenni, most megkéri a közönséget, hogy teljes csöndben hallgassák az előadást. A zene különlegessége, hogy a kottában csak az akkordok sorrendje adott, azok hossza nem, így a darabot tetszőleges sebességgel lehet játszani – egyetlen kitétel viszont, hogy az előadásnak tíz percig kell tartania, így a zongoristának a partitúra mellett egy órára is szüksége van. A darab leginkább a hallgató időérzékére hat, a remek előadás pedig azt is megmutatta, hogy mennyire fontos a zenében a csönd és hang viszonya.

Másodikként Mozart Dobókocka-menüett című darabja hangzott el, egy olyan mű, amelynek előadásához a zenét előbb a helyszínen „meg kell komponálni”. Az eredeti cím talán pontosabban jellemzi a lényeget: Útmutató valcerek komponálására dobókockák segítségével. Az előadói utasítás egy táblázatot tartalmaz, amelynek oszlopfeliratai a „zenei mondat” 8 ütemét, sorai a két kockával dobható 11 értéket jelentik, a mellékelt kotta pedig megad előre komponált 176 ütemet. A közönségből négy hallgató dobott, az eredmény pedig megmutatta, hogy az épp aktuális ütemhez az előre adott 176-ból melyiket kell használni. Miután a 32 szükséges ütem létrejött, Csalog Gábor azon melegében el is játszotta a „vadonatúj” Mozart-menüettet, amely bár érthető és élvezetes volt, természetesen nem hasonlítható egy, a szerző által komponált „igazi” menüetthez. (Aki ki akarja próbálni a játékot, az interneten megtalálja az előadáson is használt kottagenerátort.)

A következő darab nem kifejezetten a véletlen szerepe, inkább érdekessége miatt kerülhetett a műsorba: Mozart Zenei vicc (avagy: Falusi muzsikusok) című humoros-parodisztikus művének első és utolsó tételét, valamint menüettjének első részét adták elő a Concerto Budapest fiatal művészei. A darab Mozart egyetlen rossz műve, azonban szándékosan az, mivel a komponista a gyenge zeneszerzők és zenészek produkcióját akarta benne megmutatni. A karakteres és hatásos előadás kiválóan közvetítette a darab humoros alaphangulatát.

A szünetet John Cage preparált zongorára íródott Szonáták és interlúdiumok ciklusának néhány darabja keretezte. Csalog Gábor az előadás előtt szólt néhány szót a művek véletlenszerűségéről; ezt az ismertetőben is olvashatjuk: „Amikor Cage utasításai szerint például egy bizonyos fajta radírt kell két húr közé helyeznie az előadónak, nem biztos, hogy az a historikusok szellemében utánajár, milyen is lehetett épp 1948-ban a megnevezett New York-i radír – márpedig minden milliméternyi méretkülönbség, vagy anyagkülönbség jelentősen megváltoztatja a hangzást. Lehetetlen mindent kontrollálni. Az előadó szorong ettől – de azután talál ilyen nyilatkozatot is Cage-től: »Ha szereted a Szonátáim, játszd úgy, ahogyan neked jólesik.«”

Nos, Csalog Gábor úgy játszotta a darabokat, hogy az mindenkinek jólesett – a szünetben pedig a hallgató odamehetett a hangszerhez, hogy megvizsgálja, hogyan is néz ki közelről egy preparált zongora.

A második részben az utolsó szonáta elhangzása után szinte szünet nélkül következett Mozart K.616-os Andantéja. Cage és Mozart ilyen, szinte átmenet nélküli párosítása egészen valószerűtlen élményt adott: Mozart művének kezdete Cage-es, Cage művének vége pedig Mozartos lett! Ennek bemutatásához persze szükség volt Csalog Gábor képességeire is, akinek letisztult, mély gondolatú játékmódja szinte bármilyen stílusú zene megszólaltatásakor élményszámba megy.

A koncert befejezéseként Mozart c-moll fúvósszerenádját hallhattuk a Concerto Budapest fiatal zenészeinek előadásában. Az előadás talán csak dinamikailag volt kicsit szűkre véve, magával ragadó lendületével, a zenészek finom összjátékával és lelkesedésével méltó megkoronázása lett az estének.

#  Sipi, 2013-12-18