1893, Izland, a lakható világ pereme. A völgyalji falu papja vadászni indul, elszántan, makacsul követ egy rókát. Aztán költődik néhány váratlan versszak.  #  SzJ, 2013-11-05

SJÓN: A macskaróka
(Skugga-Baldur)
130 oldal
2490 Ft
Magvető
2011

*

„– Láttam az univerzumot! Versekből áll!”
Több beszámolóban is idézik ezt a részt Sjón A macskaróka című könyvéből, részben mint szép, költői, részben mint a műre jellemző passzust.
És van is benne valami.

Versszerűen kezdődik maga a történet is.
1893. január 11., Izland, a „lakható világ pereme”. A völgyalji falu papja vadászni indul, elszántan, makacsul követ egy rókát. Rövid sorok, alacsony hőmérséklet, tömör gondolatok, bekezdésnyi szünetek. Megtéveszt a forma, félő, hogy fontoskodó, minden mondatát világnagy igazságként tálaló mű lesz, afféle történelmi köntösbe bújtatott bölcselkedő-megmondó kinyilatkoztatás.

De nem, mert (ahogy a könyvben is olvashatjuk) az univerzum mindig költ váratlanul egy újabb versszakot, s ennek megfelelően Sjón is új fejezetet bont: visszalépünk két nappal korábbra, és rányitunk egy új szereplőre, a Dániát megjárt füvészre, Fridrik B. Fridjónssonra, hogy az ő alakjától, mint központtól kiindulva ismerjünk meg egy szép, balladiszitkus, már-már mondabeli történetet.

Már maga a cselekmény is van annyira kacskaringós és fordulatos, hogy lekösse figyelmünket, s mindehhez remek stílus is társul, de talán Sjón munkájának legnagyobb erénye mégis az, ahogy összerendezett párokból alkot komplex építményt.

Az elzártság és a nyitottság, a hagyományok és az új szokások.
A csupa hó környezet és a Himalája lejtőjéről érkező tea, a fagyos lehelet és a meleg fogadtatás.
A hiedelemvilág és a racionalitás, az evilági és a transzcendens.
Az izlandi népi ballada és a kontinens új versei, a nagytiszteletű Matthías Jochumsson – később nemzetivé váló – Himnusza és a Csalogány halála a néhai Franz Schuberttől.
A világi és az egyházi, a teológia és a természettudomány.
A humánum és az emberi gyarlóságok, a hit és a megszállottság.
És így tovább – a legátfogóbb fogalmaktól a legapróbb momentumig, szinte minden részlet magához vonzza a párját.

Ezek az összetalálkozó elemek azonban – tűnjenek akár végletesen ellentétesnek – nem ütköznek, hanem keverednek, hatnak, ellensúlyoznak, és együtt alkotnak egészet. S a keveredés magában rejti azt, amit a szerző szándéka szerint a könyv legfontosabb mondatai sugallnak: minden változik.
Úgy a történet idején a még dán fennhatóság alatt álló Izland, mint a különféle fogalmakról alkotott véleményeink. Széles a skála, sok a nézőpont.
Csak ez a könyv marad ilyen vékony.
Illetve: attól függ, honnan nézzük.

#  SzJ, 2013-11-05